Dél-Amerika legmagasabb hegyei: az Andok 12 csúcsa

Ha valaki azt mondja, „Amerika teteje”, a legtöbben a Sziklás-hegységre vagy Alaszkára gondolnak. Az igazi óriások viszont pár ezer kilométerrel délebbre állnak — az Andokban. Dél-Amerika legmagasabb hegyei csaknem hétezer méterig érnek, és közöttük magasodik az Aconcagua, a bolygó legmagasabb csúcsa Ázsián kívül. Hogy legyen viszonyítási alapod: közel hét Kékestetőt kellene egymásra tenned, hogy elérd a tetejét.

Ebben az útikalauzban Dél-Amerika legmagasabb hegyeinek ellenőrzött listáját kapod — magasságokkal, országokkal és azzal, amit érdemes tudni mindegyikről. Rögtön az elején egy figyelmeztetés: a számok forrásonként eltérnek, néha akár száz méterrel is. Ez nem hanyagság, hanem a régi háromszögelés és a mai GPS-mérés közti különbség. Ahol nagy a szórás, ott mindkét értéket megadjuk, a magyarázattal együtt.

Az Andok — a világ leghosszabb hegylánca

Mielőtt belevágnánk a listába, érdemes tudni egy dolgot: Dél-Amerika összes legmagasabb hegye egyetlen hegységben, az Andokban áll. És az Andok nem akármilyen hegység. A maga több mint 7000 kilométerével ez a Föld leghosszabb összefüggő hegylánca, amely a kontinens teljes nyugati peremén végigfut — Venezuelától és Kolumbiától északon, Ecuadoron, Perun és Bolívián át egészen Chiléig és Argentínáig délen.

Ott keletkezett, ahol az óceáni lemez a dél-amerikai kontinens alá bukik — ezért van itt ennyi tűzhányó. Az Andok összesen mintegy száz 6000 méter fölötti csúcsot és csaknem 900 ötezresnél magasabb hegyet foglal magába; ilyen magashegységi sűrűséget a Himaláján és a Karakorumon kívül sehol nem találsz. A legmagasabb csúcsok az úgynevezett Közép- és Száraz-Andokban állnak, Argentína és Chile határvidékén, ahol rendkívül száraz az éghajlat és viszonylag kiszámítható az időjárás. Ez egyébként a magyarázata annak, hogy némelyik itteni hatezres mászástechnikailag „barátságosabb”, mint a trópusok alacsonyabb, de eljegesedett hegyei.

A határral függ össze az is, ami a legtöbb listát összezavarja. A chilei–argentin határ a fő gerincen fut, így számos csúcs két ország között oszlik meg. Chile legmagasabb hegye, az Ojos del Salado pontosan rajta áll, ezért Argentína is beszámítja a magáéba. Argentínának viszont van saját, magasabb bajnoka: az Aconcagua teljes egészében argentin területen fekszik, körülbelül 15 kilométerre a chilei határtól. A mi tizenkettőnkből négy hegy határon áll (Ojos del Salado, Tres Cruces, Llullaillaco és Incahuasi), ezért ugyanazok a csúcsok mindkét ország rangsorában felbukkannak.

Dél-Amerika legmagasabb hegyei: 12 csúcs

Itt van Dél-Amerika tizenkét legmagasabb csúcsának teljes rangsora, azzal együtt, amit érdemes tudni róluk. A magasságokat az Andok földrajzi összesítései alapján adjuk meg; ahol a mérések látványosan eltérnek, ott mindkét számot megkapod. Az alapszabály egyszerű: a régebbi értékek háromszögelésből és barometrikus mérésből származnak, az újabbak műholdas GPS-ből — a különbség pedig több tíz méter is lehet.

1. Aconcagua — 6961 m (Argentína)

Az egész kontinens királya. Az Aconcagua nemcsak Dél-Amerika, hanem a teljes nyugati és déli félteke legmagasabb hegye — és egyben a világ legmagasabb csúcsa Ázsián kívül. A Hét Csúcs tagja, vagyis az egyes kontinensek legmagasabb hegyeinek klubjáé. Mendoza argentin tartományban áll, mintegy 15 kilométerre a chilei határtól, tehát teljes egészében argentin.

Mennyi is valójában: három számmal fogsz találkozni. Az argentin Katonai Földrajzi Intézet 6960,8 métert ad meg (2012-es jelentéssel megerősítve), a 2001-es közös argentin–chilei GPS-mérés 6962 métert hozott, a köznyelv pedig 6961 méterre kerekít. A különbség abból adódik, hogyan kezelték a csúcson ülő hósapkát, és milyen geoidmodellel számoltak.

Elérhetőség: a normálút (északi) túrajellegű, a világ legmagasabb technikamentes feljutásaként tartják számon, de attól még komoly, majdnem hétezres hegy. Számolj két-három héttel és alapos akklimatizációval.

Első megmászás: 1897. január 14-én Matthias Zurbriggen svájci hegyivezető jutott fel rá elsőként, a brit Edward FitzGerald expedíciója során.

2. Ojos del Salado — 6879 és 6893 m között (Chile/Argentína)

A kontinens második legmagasabb hegye, a világ legmagasabb tűzhányója és egyben Chile legmagasabb pontja. Pontosan a chilei–argentin határon fekszik az Atacama-sivatagban, a bolygó egyik legszárazabb vidékén. A csúcskráterében található a világ legmagasabban fekvő tava, nagyjából 6480–6500 méteren. A tűzhányónak nincs megerősített történelmi kitörése, fumarolákat és gőzkiáramlást viszont többször is megfigyeltek rajta, ezért alvó, nem pedig kialudt vulkánként tartják nyilván.

Mennyi is valójában: a klasszikus érték 6893 m, az újabb GPS-mérések viszont 6879 métert, esetenként 6887 métert adnak. A tizennégy méteres eltérés tankönyvi példa arra, hogyan változnak a számok, amikor a barometrikus magasságról áttérünk a műholdasra.

Elérhetőség: túlnyomórészt túrajellegű, helyenként enyhén technikás. Chilei oldalról terepjáróval nagyjából 5200 méterig fel lehet menni, onnan a feljutás nem nehéz, a csúcson álló sziklatorony viszont általában rövid, kötélbiztosított mászást kíván — és mindenekelőtt jó akklimatizációt.

Első megmászás: 1937. február 26-án a lengyel Justyn Wojsznis és Jan Alfred Szczepański jutott fel rá elsőként. Az expedíció térképeinek és jelentéseinek nagy része a második világháborúban elveszett.

3. Monte Pissis — 6793 m (Argentína)

Kialudt tűzhányó az argentin La Rioja és Catamarca tartomány határán, Pedro José Pissis francia geológusról elnevezve. Az Andok szélsőségesen száraz részén áll, így a magassága ellenére alig látni rajta havat vagy gleccsert — a világ egyik legszárazabb magashegye.

Mennyi is valójában: itt a legdrámaibb a szórás az egész listán. Egy argentin expedíció 1994-ben, az akkor még újdonságnak számító GPS-szel 6882 métert mért, és bejelentette, hogy a Pissis magasabb az Ojos del Saladónál. A 2005-ös és 2007-es, pontosabb DGPS-mérések ezt egybehangzóan megcáfolták, és 6792–6793 méterben állapították meg a magasságot. Vagyis közel kilencven méter a különbség — jó emlékeztető arra, hogy önmagában a „GPS-mérés” szó még semmit nem garantál.

Elérhetőség: technikailag nem nehéz expedíciós hatezres, a gyakorlatban hosszú állóképességi menet felfelé — de hosszú akklimatizációt és teljes önellátást kíván a lakatlan terepen.

Első megmászás: elsőként egy lengyel expedíció állt a csúcsán 1937-ben (Stefan Osiecki és Jan Alfred Szczepański); annyira elzárt hegy, hogy a következő dokumentált feljutás csak közel fél évszázaddal később következett.

4. Huascarán — 6768 m (Peru)

Peru legmagasabb hegye és a teljes trópusi öv legmagasabb csúcsa. A Cordillera Blanca vonulatában áll, és igazi eljegesedett magashegy — a száraz Pissis szöges ellentéte. Mivel közel van az Egyenlítőhöz és magasan is fekszik, a csúcsa az ecuadori Chimborazo után a Föld középpontjától legtávolabbi pontok közé tartozik — és egyben a bolygó legkisebb nehézségi gyorsulású helye. A hegy szomorú történelmet is írt: az 1970-es földrengéskor az északi lejtőjéről mintegy 80 millió köbméternyi jég, sár és kőzet szakadt le, betemetve Yungay és Ranrahirca városát, és több mint 20 ezer ember halálát okozva.

Elérhetőség: nehéz, technikás feljutás. A gleccser, a hasadékok és a lavinaveszély miatt hágóvas, jégcsákány, kötél és magashegyi tapasztalat kell — semmiképp nem turistáknak való.

Első megmászás: a fő, déli csúcsot 1932. július 20-án egy német–osztrák expedíció hódította meg (Erwin Schneider, Hermann Hoerlin, Franz Bernard, Philipp Borchers és Erwin Hein).

5. Cerro Bonete — 6759 m (Argentína)

Újabb argentin hatezres La Rioja tartományban. Pontosabban a Bonete Chicóról van szó, amelyet gyakran összekevernek az alacsonyabb Bonete Grandéval, ami a 6000 métert sem éri el — információt keresve tehát ellenőrizd, melyik csúcsról beszél a forrás.

Elérhetőség: a kontinens technikailag legkönnyebb magashegyei közé tartozik — a feljutás inkább hosszú állóképességi menet, mint mászás, a fő kihívás az akklimatizáció és az elzártság.

6. Tres Cruces — 6758 m (Chile/Argentína)

Több csúcsból álló hegytömb a chilei–argentin határon, nem messze az Ojos del Saladótól. A legmagasabb csúcsa (Tres Cruces Sur) hajszállal marad el a Cerro Bonete mögött. A vidék nyers, szinte marsbéli magashegyi sivatagi tájáról híres — és egyike azoknak a határon álló hegytömböknek, amelyeket Chile és Argentína is beszámít a saját listájába.

Elérhetőség: expedíciós hatezres, technikailag nem nehéz, a korlátot főleg a szélsőséges elzártság és az időjárás jelenti.

Első megmászás: a fő csúcsot 1937-ben ismét lengyel andoki expedíció hódította meg.

7. Llullaillaco — 6739 m (Chile/Argentína)

Határon álló tűzhányó az Atacama-sivatagban, amely bekerült a régészet történetébe. 1999 márciusában három rendkívül épen maradt inka gyermekmúmiát találtak itt, akiket a capacocha nevű szertartás során áldoztak fel: egy hétéves fiút, egy hatéves kislányt és egy tizenöt éves lányt, akit ma La Doncella néven ismerünk. A szárazságnak és a fagynak köszönhetően a testek olyan állapotban maradtak fenn, aminek nincs párja a világon. A 6715 méteren fekvő csúcsplató a Föld legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye. Egyes források a tűzhányó magasságát 6739 helyett 6723 méterben adják meg — megint csak a régebbi és újabb mérések különbsége.

Elérhetőség: expedíciós, de inkább túrajellegű feljutás komoly mászás nélkül, cserébe hosszú sivatagi megközelítéssel és nehéz akklimatizációval.

Első megmászás: a megtalált szentélyek alapján az inkák már 1500 körül álltak itt; az újkori első megmászást 1950-ben a chilei Bión González és Juan Harseim teljesítette.

8. Mercedario — 6720 m (Argentína)

Hatalmas hegy az argentin San Juan tartományban, az Aconcaguától északra. A fő túraútvonalakon kívül esik, ezért jóval csendesebb híres szomszédjánál — a tapasztalt hegymászóknak, akik tömeg nélküli hatezrest keresnek, csábító célpont.

Elérhetőség: hosszú expedíciós feljutás, technikailag többnyire könnyű, de önellátást és több napos akklimatizációt kíván.

Első megmászás: elsőként egy lengyel expedíció jutott fel rá 1934-ben — ugyanaz, amely az Aconcaguán a keleti gleccseren át vezetett utat, amelyet azóta Lengyelek gleccserének (Glaciar de los Polacos) neveznek.

9. Cazadero (Walther Penck) — 6670 m (Argentína)

Hatalmas vulkáni együttes lávadómokkal és lávafolyásokkal (Cerro Tipas néven is ismert) az argentin Catamarca tartományban, a Monte Pissis szomszédságában. Walther Penck német geológusról kapta a nevét, aki 1913-ban jutott el ide; az első megmászás viszont csak 1970-ben sikerült egy chilei–japán expedíciónak. Érdekesség a csúcsgyűjtőknek: a hegytömbnek annyi közel azonos magasságú sziklakúpja van, hogy a legmagasabb pontot próbálgatással keresik, a sziklák közé rejtett csúcskönyv alapján.

Elérhetőség: technikailag könnyű, fizikailag és logisztikailag viszont kimerítő expedíció.

10. Incahuasi — 6638 m (Chile/Argentína)

Határon álló tűzhányó az Ojos del Salado térségében, amelynek neve kecsua nyelven „az inkák háza”. A név nem véletlen: a csúcs közelében inka építmények és szentélyek maradtak fenn, a világ legmagasabban fekvő régészeti leletei közül. Az inkák a birodalom fénykorában jártak itt, vagyis nagyjából 1470 és 1530 között — nem később, hiszen az Inka Birodalom már 1533-ban elbukott. A táj körülötte tipikus Atacama: száraz és szinte növényzet nélküli.

Elérhetőség: technikailag nem nehéz feljutás (az északi gerinc hosszú törmelékmenet), a nehézséget főleg a magasság, a szél és a tájékozódás jelenti az egyhangú terepen.

11. Sajama — 6542 m (Bolívia)

Bolívia legmagasabb hegye és az azonos nevű nemzeti park uralkodó csúcsa. Feltűnő vulkáni kúp, amely magányosan emelkedik az altiplano fölé. A lejtőin nő a queñua (Polylepis tarapacana) — görbe, alacsony fa, amely 5200 méteren a Föld legmagasabban fekvő erdőhatárát alkotja. Régebbi források a hegy magasságát 6572 méterben adják meg, ma 6542 méteren állapodott meg.

Elérhetőség: technikás gleccserfeljutás, a meredek firn- és jéglejtőkhöz hágóvas, jégcsákány és magashegyi gyakorlat kell, extrém mászás nélkül is.

Első megmászás: a csúcsot 1939 augusztusában hódították meg (Joseph Prem és Wilfrid Kühm).

12. Chimborazo — 6263 m (Ecuador)

Ecuador legmagasabb hegye és egy szokatlan rekord birtokosa: mivel a Föld az Egyenlítőnél kidudorodik, a Chimborazo csúcsa a Föld felszínének a bolygó középpontjától legtávolabbi pontja — mintegy 2,1 kilométerrel messzebb, mint a Mount Everesté. Vagyis nem a tengerszinttől mérve a legmagasabb hegy, hanem „a világűrhöz legközelebbi”, ha a Föld magjától mérsz.

Mennyi is valójában: régebbi összesítésekben 6267 métert, sőt 6310 métert is találsz. Az ecuadori Katonai Földrajzi Intézet és a francia IRD közös GPS-mérése 2016 februárjában viszont 6263,47 métert adott, és ma ez a hivatalos érték.

Elérhetőség: technikás gleccserfeljutás hágóvassal és jégcsákánnyal, általában hegyivezetővel. A térség magashegyei közül azonban a „megközelíthetőbbek” közé tartozik, jó akklimatizáció után.

Első megmászás: 1880. január 4-én az angol Edward Whymper jutott fel rá elsőként, Jean-Antoine és Louis Carrel olasz hegyivezetők társaságában. Ez volt az egyik első dokumentált feljutás 6000 méternél magasabb hegyre.

Az áttekinthetőség kedvéért mind a tizenkét csúcsot táblázatba foglaltuk:

Híres andoki hegyek, amelyek nem a legmagasabbak

A magasság szerinti rangsor egy dolog, a hírnév egy másik. Néhány andoki hegyet az egész világ ismer, a tizenkettőbe mégsem kerülnének be soha. Érdemes ismerni őket:

• Fitz Roy (3405 m, Argentína/Chile) — Patagónia jelképe és Santa Cruz tartomány címerhegye. Az El Chaltén városka fölé emelkedő gránittornyai a világ technikailag legnehezebb feljutásai közé tartoznak. A legtöbb ember számára viszont mindenekelőtt hihetetlen fotótéma — és egy sziluett, amelyet talán egy outdoormárka logójáról ismersz.
• Cerro Torre (3128 m, Argentína/Chile) — a Fitz Roy szomszédja és a világ egyik legfélelmetesebb fala. Karcsú torony, gyakran jégpáncélba burkolva, amelyre hosszú ideig senki nem mert tiszta stílusban felmenni. A hegymászóknak mítosz, a turistának lenyűgöző látvány távolról.
• Cotopaxi (5897 m, Ecuador) — a világ egyik legmagasabb működő tűzhányója, vizuálisan tökéletes kúp gleccsersapkával, Quitótól délre. A legmagasabbak közé nem tartozik, de kedvelt célpontja azoknak, akik az első „majdnem hatezresüket” szeretnék teljesíteni.
• Alpamayo (5947 m, Peru) — szimmetrikus jégpiramis a Cordillera Blancában, amelyet az Alpinismus folyóirat 1966-os szavazásán „a világ legszebb hegyének” választottak. A meredek firnlejtőkön vezető feljutás tisztán technikás és lavinaveszélyes, mégis a kereskedelmi expedíciók egyik legkeresettebb célpontja.
• Yerupajá (6635 m, Peru) — Peru második legmagasabb hegye és a Cordillera Huayhuash uralkodó csúcsa. Meredek, éles falai miatt kapta az „andoki borotvapenge” becenevet, és az egész Andok technikailag legnehezebb csúcsai közé sorolják. A mi tizenkettőnkből szó szerint néhány méter hiányzott neki.

A tanulság? Ha utazást tervezel, ne csak a számokat nézd. A patagóniai tornyok és a Cotopaxi kimaradnak a magassági rangsorból — mégis a legjobbhoz tartoznak, amit az Andok kínál.

Melyikre lehet felmenni hegymászóiskola nélkül

Hegye válogatja — és legyünk őszinték, a rangsor nagy része az átlagos utazó számára elérhetetlen az elzártság és a logisztika miatt. Két jó hír azért van.

Az első az Aconcagua. A normálutat (északi) a világ legmagasabb technikamentes feljutásaként tartják számon — nem kell hozzá kötél, sem jégfalban végzett csákánymunka. Vigyázz azonban a „technikamentes” szóval: ez még mindig egy majdnem hétezres, ahol a résztvevőknek csupán 30–40 százaléka jut fel a csúcsra, és ahol a főszerepet a hideg, a szél és a magassági betegség játssza. A feljutás akklimatizációval együtt általában két-három hét, Mendozából indul, a Plaza de Mulas alaptábor pedig 4370 méteren fekszik, és az Everest alaptábora után a világ második legnagyobbjának számít. Fizetős engedélyt kell váltani Mendoza tartománytól, amelynek ára az időszaktól függően erősen változik, és amerikai dollárban van megadva. Komoly hegyi vállalkozás fizikailag jól felkészült embereknek, nem hétvégi kirándulás.

A másik „turistáknak is elérhető” magashegy a Cotopaxi Ecuadorban. A legmagasabbak közé nem tartozik, de a nem egészen 5900 méteres, eljegesedett csúcsát hegyivezetővel, hágóvassal és jégcsákánnyal a haladóbb turisták is teljesítik megfelelő akklimatizáció után. Figyelem: a Cotopaxi működő tűzhányó, és a 2015-ös, valamint a 2022–2023-as kitörési időszak után a csúcsra vezető utat többször is lezárták. Indulás előtt mindig ellenőrizd az aktuális helyzetet.

Még ha nem is a csúcs a cél, az andoki magashegyek között remekül lehet „alulról” utazni — az alaptáborokhoz, a nemzeti parkokba vagy egyszerűen a kilátásokért. Budapestről nincs közvetlen járat Dél-Amerikába; a gyakorlatban egy-két átszállást jelent (Madrid, Párizs, Amszterdam, Isztambul vagy São Paulo) és nagyjából 20–24 órát úton Santiagóig vagy Buenos Airesig. Santiago de Chile-i járatokat és árakat itt nézhetsz meg →

Hova tovább

• Ausztrália legmagasabb hegyei
• Szlovákia legmagasabb hegyei
• Horvátország legmagasabb hegyei

Gyakori kérdések